A régészet, ahogyan ma ismerjük, 1758-ban nem létezett, amikor Johann Joachim Winckelmann a királyi könyvtárból, Drezdából, Németországból egy magángyűjteményt látogatott meg. Szerette volna látni a nápolyi király szobrainak múzeumát, amelyet Pompeii és Herculaneum városaiban végzett ásatások során találtak meg, 1700 évvel azután, hogy megsemmisültek a Vezúv kitörése során az időszámításunk szerint 79-ben.A királyi őrök megtagadták tőle a belépést. De Winckelmann ragaszkodott a múzeum és az ásatási helyek megtekintéséhez egészen addig, amíg nyilvánosságra nem hozta a leletek tiltott katalógusát, amely nagy vihart kavart a civilizált világban, és a klasszikus világ iránti újabb érdeklődést és megértést váltott ki. Végül elismerték Winckelmann életművét, de élete végéig küzdenie kellett a tudományosan pontos és felelős régészet eszményéért.
A 21. században Andrew Wallace Hadrill ásatásokat irányít a két elveszett városban. Tőle nem idegenek a viták, mint például: hogyan kell megmenteni az ősi világ legnagyobb fel nem tárt könyvtár, a Villa dei Papiri-t, melyet az árvíz és a további kitörés folyamatosan fennálló kockázat fenyegeti. Ez a film Andrew Wallace Hadrill-lel járja be az elveszett városokat (köztük Pompeii híres "vöröslámpás" kerületét), felidézi Winckelmann felfedezéseinek drámáját, és elmondja a katasztrófa történetét, amiről az egyedülálló emberi maradványok tanúskodnak.
