Teremtett világban élünk, de vajon miféle teremtmények vagyunk és kinek, vagy minek a művei? Mennyire vagyunk igaziak, valósak? Még mindig a természetes evolúciós fejlődéselméletek a legszimpatikusabbak a számunkra, de ha igaz az a feltételezés, hogy kipusztítottuk már magunkat néhányszor, akkor talán már nem a nulláról kezdtük és egy mesterséges intelligencia egy korszerűbb földi életet teremtett velünk a korábbi civilizációk megélései alapján.Amikor játszunk egy virtuális számítógépes játékkal, talán nem gondolunk abba bele, hogy a játékosunknak esetleg fáj, amit művelünk vele, hiszen az csak egy játék. De mi van, ha pontosan egy ilyen figuraként mi is benne vagyunk egy ilyen játékban? A játék persze az érzéseinktől, az élő testünktől nagyon is valódinak, igazinak tűnik, de az, hogy ki irányít minket, hogy mi alapján teszi ezt velünk, hogy mi a célja, mi a következő lépése, az gondosan el van rejtve előlünk. Ha nem így nem lenne, nem is vennénk komolyabban az életünket egy videojátéknál. Lehet, hogy nem is kell?
Aztán, amikor az ember a játékban öntudatára ébred, és nem csak hogy nem hajtja többé végre az irányítója parancsait, hanem felébreszti, szól a többieknek is, na akkor kezdődik csak a játék igazán.
