Fejlődésünket, átalakulásunkat, életünk sorsfordulóit, önmagunk meghaladását sokszor harcnak, fájdalomnak éljük meg, mert az a megszokott, biztonságos “aranykalitkánk”, a komfortzónánk elhagyásával jár. Egy-egy ilyen áttörésnél felhangzik bennünk a sejtosztódások robaja, testünk vízszerkezete átstrukturálódik, ami az újjászületés velejárója.Hasonló dolog történt akkor is, amikor az ember elhangolódott arról az alaphangról, ami biztosította az állandó ráhangolódásunkat a tiszta fényre, a szeretet állapotára. Azóta bennünk lévő víz kaotikus rezgésképet produkál.
Hogyan tudunk visszatalálni ehhez az alaphanghoz?
