Az emberi életnek magas rendű hivatása van, és az embereknek csodálatos képességeik vannak, amelynek szikrája időnként fel-felvillan bennük. Amíg nem ismerjük fel az önvalónkhoz visszavezető feladatunkat és nem találunk rá az oda vezető útra, addig elveszett lélekként bolyongunk földi életünk labirintusában, eltévedve sorsunk útvesztőjében.Mennyi korábbi élet tudását és tapasztalását hordozzuk magunkban, miért kell mégis mindig, mindent újrakezdeni, újratanulni?
A tudás már mindenkiben születetten benne van, de az, hogy ki mennyit tud ebből beaktiválni, ki mennyire tudja megengedni, hogy emlékezni tudjon a már eleve meglévő tudására és képességeire is, az mindenki életének a saját, egyéni csodája, vagy épp a kudarca.
